1994 December 23. PÉNTEK

Bepakoltuk a holmit a skodába, meg Benkey ford taunusába, s elmentünk a Józsefvárosi Klubba, ahol senki nem volt, viszont nagyon jól nézett ki a hely, jó lepattantan, hetvenes éveket idézően. Megismerkedtünk a helyi emberekkel, igazi művház, egy igen randán beszélő, kicsit részeg, negyvenes férfi a gondnok, egy szőke kis díva, amolyan műkedvelően mindenben otthon lévő (még publikálgat is!) kulturális vezetőnő, aki teát főzött nekünk, s összevissza ötleteket adott elő, hogy lehetne legközelebbre tömegeket bevonzani. Mert bíz a közönség nem jött. Tóth, aztán Simon jött, legvégül Rita. Azért zenéltünk egy kicsit, de nem szólt jól, egy ismeretlen pár is benézett, két számot meghallgattak, aztán kiültek a folyosóra beszélgetni, ill. csókolózni. Mi is abbahagytuk lassan, s nem éppen feldobottan kászálódtunk haza.