A boltnál parkoltam, Benkeyék épp akkor értek oda, átcuccoltunk. Beálltunk, kicsit próbáltunk is, Tóthék fél nyolc felé érkeztek influenzától bágyadtan, s hozták Beát is. Közönség persze nem jött, már elkönyveltük, hogy megint üres teremnek játszunk, amikor fél tíz felé mégis bekódorgott pár fiatal. Addigra eléggé elmacskásodtunk, hiába volt kellemes öltözőnk, csak az origo-kismamaklub használta. Nosza nekikezdtünk, s mindnyájunk őszinte meglepetésére egész jó hatvanadik koncertet adtunk. Benkey egész jól bánt a próbaként bevetett elektromos dobfelszereléssel. Közben még érkeztek népek, nekik kevés is volt a fél koncert, de nekünk már nem tellett újrázásra. Elpakoltunk, hazamentünk. Benkeyéket.
még elvittük a Borárosi hévig, Fordjuk ledögölve áll valahol Csepelen.
1996. január 14., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése