1999 11. 20.

Cematurbo a Supersonic Technikumban
este cematurbo koncert, hétre megyek Kőváriéhoz, nyolc felé indulunk, az utak jegesek, főleg a kipakolásnál ijesztő a drága masinákkal egyensúlyozni a korcsolyajárdákon. Beának is telefonálok, hogy szerencsésen megérkeztünk. (Igaz, némi kerülővel, mert Kőváry mellettem navigált, és végül mégis korainak találta a margit hídi feljárót a rakpartról, így a szigetig kellett mennünk, s onnan vissza.) Hosszadalmas beszerelés a kissé átalakított nagyteremben, a dj pult középre került és rettentő keskeny lett, alig fér el két ember egymás mögött állva. Elég unalmas a dolog, hiszen semmit sem tudok segíteni. Meginnék egy sört, de még nem tud visszaadni a megjelent büfés. Végül Füli kisegít. Lassan szállingóznak emberek, először a társfellépő lemezjátszós dj, alig fér el 3 lemezjátszója a mi felszerelésünk mellett. Lehet vagy húsz éves maximum. Nem nagyon bízok benne, de mikor már játszik a dj, és megadóan tűrjük, narancsléval ülve az industriális padszerkezeteket enyhítő homokzsákokon, hátunkat a hideg pincefalnak vetve, egyszercsak megjön a Benkei meg Tóth. Nagyon örülök, sikerül csendesebb társalgóba vonulnunk, és társalognunk. Megjelenik Bátori is, majd látható a lány is, akivel Füli egy napja fut (vele volt már zeneakadémián is), elég csinos, minden eddigi ismert barátnőjénél szabályosabb szépségű, magas, jóalakú lány -csoprttársa volt a "managerképzőn". Sok nem derül ki róla, mert annyira azért ez a hely sem csöndes. Telik múlik az idő, végül egy órára befixálódik a liveact kezdete, és fél kettő előtt valóban át is vesszük a zenedumdum gomolyítását. Nem hallom magam eléggé, de a koncert hármnegyedében viszonylag feltalálom magam. A közönség táncol, más visszajelzés se közben, se utána. (Kb 50-80) ember lehet, nem sok.
Utólag csak az ismerősök véleményére számíthatunk, de Tóthék, Füli barátnője időközben elment. Nagyjából 3-kor fejeztük be, Bátori szerint nem volt eléggé kisérleti, egy másik szerint nem volt eléggé megkomponált, összetett. Füliék elismerik, hogy megfeledkeztek a tempó finom fokozásáról. A rettenetes összepakolás után (miközben egy dj-t kell kerülgetnünk a pulton, majdnem leverem az összes hülye lemezét), elautózunk Erzsébetrre. Kicsit elfáradok valóban, mire hazaautózok. Talán fél öt lehet. Vagy fél hat?