1995 Április 30. Vasárnap

Tízre mentem Fülihez, éppen reggeliztek. Ám a hangulat nem volt tökéletes, tudniilik az FMK telefonált, miszerint már csak a diszkósok szerelik le a cuccokat. Még visszaszólnak, hogy akkor most mi legyen. No, Füli pedig állította, hogy rengetegen maradnak reggelig... Úgy látszik, ma csak egy koncertet adunk, este. Boszankodtunk, ittunk kávét. Közben megjött Tóth is, szintén káromkodot egyet. Éva csinál szitázással Origó pólót, lehet adni fehér t-shirteket, ám nekem azt hiszem egy szál sincs, ami még érdemes lenne erre a célra. Fröccsöztünk, aztán becsületére legyen mondva, tényleg jelentkezett ismét az FMK, immár végleg lemondani szabadkozva az előadást. Bíztattuk Fülit a háttérből, hogy legalább egy bazmeget eresszen meg. (Nem tette) Értesítve lettek Benkeyék is, akik így odajöttek a Soroksárira. Kicsit együtt voltam velük, aztán ígéretemhez híven hazamentem Beához. Együtt lehettünk ötig, ettünk, sétáltunk, egy kicsit még aludtam is, aztán készülődni kezdtem, közben rájöttem, hogy felesleges Fülihez átmennem, hiszen csak egy erősítőt hoznak, inkább egyenesen a Népligetbe megyek. Bea kilencre ígérte magát, addig még szótárazott, meg fordítgatott Hodrovát. Ajánlottam neki, hogy beszéljen Halászékkal, találkozzanak, ki tudja, mekkora hely ez az E klub, legalább ők találják meg egymást. Hatra ott voltam a helyszínen. Már vadul lőtték be a dobokat, jobbnak láttam kint maradni, várni a Skodát, egy lépcsőn ülve. Nemsokára meg is jöttek, s bevittük az erősítőt, meg a piros kuffert. Ők együtt töltötték a napot, Éva is csatlakozott, voltak valahol serezni is. Elég nagy, kör alakú teremben volt a színpad, ott voltak már mindenféle zenekartagok, egy részeg vhk gitáros, Ipacs, meg a Fuschia's Fall pirosra lakkozott körmű, angol gitárosa is, aki tört magyarsággal hívta megbeszélésre Fülit, de minden rendben volt, mi játszunk másodiknak, a nagyszinpadon, igaz, csak fél órát, míg ők egy folyosóhajlatban kiképzett teremben előbb, egy órát. Körbenéztünk a nagytermet körülívelő folyosórendszeren, mely izgalmasan volt kialakítva, itt ott kiöblösödve az említett kisszinpaddá, vagy büfévé, vagy biliárdteremmé. Három büfé is volt, de még mind zárva, így Tóthtal elmentünk a trolivégállomnáshoz, s vettünk 65 Ft/ü 3 Ászokat. Benkeyékkel iszogattuk, közben Füli a színpadon ténykedett, majd lassan mi is beálltunk, előbb egyenként, gitár, doromb, furulya, majd épp mikor megjött Zoli, a dobbal is megnézhettük magunkat együtt. Eleinte nem hallottuk magunkat valami jól, s nyugtalanított , hogy a kontrollba elért a furulya a gerjedéshatárig, de aztán Füli halkított magán picit, s így már viszonylag hallottam magam. Benkeyék szerint a végén már nagyon állat volt kívülről. Ipacs jogos tanácsokat adott, főleg a tempó kapcsán, hogy vigyázzunk, mert többnyire határán vagyunk, hogy unalmassá lassuljon a zene. Túl gyors se jó, de legyen feszes, és akkor nagyon izgalmas lehet amit csinálunk. Írtunk vendéglistát, ez nagy hely, nagyobb vonalú, így fejenként 2 főt lehet írni, felírtam Halászékat is. A szervezők csak a VHK 27 fős vendéglistáján csóválták fejüket. Kaptunk Stage Pass-t is. Kiültünk a büfébe, mert kezdetét vette a VHK végeláthatatlan és jobbára fülsiketítő beállása. (addig egy páholyszerű asztalt foglaltunk el a nagyteremben) Bárszékeken ücsörögtünk, s az időközben kinyitott büfében is vettünk sört. Lassan gyülekezni kezdett a nép, a friss levegőn sétáló Zolit csak úgy engedték be, hogy felragasztotta fekete mellényére a virítóan narancs stage passt.. Füli el-eltűnt a nagyteremből még kizárt, folyosón sűrűsödő tömegben, megnézni, hol áll a VHK. Egyszer azzal jött vissza, hogy most jött meg Sonus, a basszista, kicsit későn ébredt, a zenekar már beállt rá, hogy basszus nélkül fog játszani. Végre nyomatni kezdett kilenc után a Fuschia's Fall, valami igencsak Nirvána utánérzés jellegű zenét. Tíz előtt lementünk az öltözőbe, -mert már ilyenünk is volt,- hogy kicsit kimenjen a fülünkből. Izgatottak voltunk, mi tagadás, ennyi ember előtt utoljára a VHK előtt játszottunk... A sorrend már megvolt, hat szám kerül előadásra. Elvileg a VHK-nak 11-kor el kell kezdenie játszani, így nekünk háromnegyedre végeznünk kell, de már elmult negyed is, a Fall meg még mindig játszott. Közben viszont kinyitották a nagyterem ajtajait, s beáramlott a nép. Dire Straits ment aláfestésnek... Mi a sötét színpad sarkában üldögéltünk, várva a startjelre, időnként kiverekedtük magunkat vécére. "Előzenekarunk" koncertje csak fél után ért véget, de a rendezők szavatolták, hogy félórát játszhatunk. Végre abbahagyták hát, s a terem megtelt. Kedveseink annál a páholyasztalnál ütöttek tábort, ahol mi is érkezésünkkor. Kigyultak a fények, s kivonultunk helyünkre. Tóth röviden utalt a nyomdahibára, hogy az Origo következik, nem az Oregon, aztán elkezdtük a Szt.Antalt. Meglepetésemre jól hallottam magamat, s bár nagyon meleg lett a reflektoroktól, koncentrálni tudtam mindenre. Így voltak ezzel a többiek is. A koncert jól sikerült. Energikusan, összefogottan játszottunk, sok jó fokozás improvizálódott, viszonylag ügyes lezárásokkal, átlagosnál kevesebb ritmusbizonytalansággal. A váltakozó színű fényekben úszva tényleg jó volt a színpadon. A számok után volt taps is, a VHK közönség viszonylag komoly nyitottságát jelezve. Még mintha táncoltak is volna egyesek a Keresztes alatt. A Monotonnal zártunk, a dudaszó, ami általában erősebb, mint a furulya hangja, most nem volt elég átütő, lehet, levett belőle a keverő, ragaszkodva az arányokhoz, legközelebb majd szólni kell. Többen is a szinpad széléhez jöttek a végén, lányok érdeklődtek, van e cédénk, kazettánk. Mondtam, lusták vagyunk. Tóth bemondta a Gyökért, mint következő koncertet. Összepakoltunk, majd kimentem Beáékhoz. Dícsérték a produkciót, egybehangzóan. Halászék, sőt, meglepetésre Korbai és Timije is meg akarták nézni a VHK-t, Beának is kedve volt hozzá, Évának mehetnékje volt. Halász kilenc éve volt VHK-n, s emlékezett, hogy akkor kukoricával és paradicsommal dobálták a közönséget. Éva és Tóth Benkeyékkel és Ritával kimentek, el is búcsúztunk, de amikor két iszonyú hangos és érdektelen szám után Beával mi is kimenekültünk, még ott találtuk őket, mert Fülit várták, aki a pénzünk után futott. Nemsokára utolérte, 5000 volt négyünknek, szét is lett osztva. Tóthék után kimentünk a szabadba mi is, aztán Korbaiék tűntek fel, Timi akarta látni a VHK-t, mint kiderült, de fél szám után már nem, viszont Zoli ragaszkodott hozzá, hogy akkor már 4-5 számot igenis várjanak meg, majd engedett 3 és félig, tovább ő sem bírta.