1995 Április 20 csütörtök

Kiértünk Soroksárra a szép napsütésben, s üdvözöltük a nagymamát. Érdeklődött az asszonykám után is. Berendezkedtünk a még mindig üres, de már majdnem kész utcai lakrészbe, majd lementünk borért a pincébe. Attila sajnos elkénezte a borát, s elég termálmedence íze lett. No de azért a második pohár fröccs után már alig tűnt fel. Vittem fényképezőgépet, készült pár fotó. Új számokat próbáltunk, elég bíztatóak, meg felfrissítettük a "disszonáns" munkacíműt, amit még az OA koncerten adtunk elő elég régen. Rájöttünk, hogy ének kell bele, s végül abban maradtunk, hogy én fogok benne dünnyögni valami hangokat. A próba végül énekelgetésbe fulladt, s cigánynótázássá fajult. Hat körül összepakoltunk, s visszagurultunk, előbb Fülihez, akitől lehoztunk egy erősítőt még, majd már a Picasso-ba. Ott előbb a hosszabbítók bizonyultak elégtelen mennyiségűeknek, s késztették vad szerelésekre Fülit, majd rövidesen megtörtént a baj, balga módon fél kézzel próbáltam rácsavarni a Sennheisert az állványra, s leesett, nagyot koppanva. Nem is szólalt meg többé... Füli igen ideges lett, bár rendkívül tiszteletre méltóan egy rossz szót sem szólt irányomban. Csak isten, és egyéb hatalmosságok felé intézte szavait, hangsúlyozva, hogy ez a mikrofon újonan 360 DM. Mit volt mit tenni, végül elindult az időközben befutott Benkeyvel az FMK-ba, ahol éppen Kollerék, Gerdesitsék készülődtek koncertre. Mi meg ott maradtunk, meglehetősen lesújtva Benkey barátnőjével. Hálistennek Gerdesitsnél véletlenül volt egy mikrofon, így legalább a koncert menthető maradt. Hogy kedvünket vegye, még a pincében uralkodó csapos srác is bunkóskodott, kb 5 ször előadta, hogy ő megérti a késésünk okát, de hát sajnos csak tízig lehet játszani, így aztán, ha kilenckor kezdünk, bizony, bizony, sajnos nem fizethetik ki a másfél órára alkudott 6000 Ft-t... Mindezek, s a plakátozás ellenére is gyér közönség előtt is jó koncertet adtunk, s utána két srác oda is jött, mondván, hogy nem tudják honnan szedjük ezt a zenét, de nagyon jó. Néhány hangszert még hiányoltak, merthogy ez a zene annál jobb lenne, minél több hangszeren szólna. Négyezer forintot kisajtolt magából Picasso, de azért mégegyszer végig kellett hallgatnunk, hogy hát sajnos, sajnos. A két srác érdeklődésének felkeltése már megérte. Ami meg a mikrofont illeti, Füli még megpróbálja megjavíttatni, mondtam, hogy a javítás költségét állom, új mikrofont venni egyenlőre sajnos nem áll módomban. Benkeyék hoztak haza, lehet, hogy még többet fogunk találkozni velük is, mert úgy tűnik, kedve van megpróbálkozni a dobolással.