1996 Február 03

Itt ülök a Józsefvárosi klub teljesen kihalt termeiben, Füli visszaszaladt a boltba, Attila tán háromnegyed kilencre jön, mikor ezt mondta, éppen pelenkázott, mert ma végre hazahozták Benedeket. Szép tőle, hogy egyáltalán eljön. Így is csak hárman leszünk, dob nélkül. Füli próbált Valentinnel, szerintem nem volt túl jó. Hát nem valami villanyzó a helyzet most, szar jazz szól, Füli főnökeinek élvonalbeli jazz kazettája, fantáziátlan, értelmetlen, öncélú hangszerismeret. Érdekes persze egy ennyire kihalt klub folyosóján ülni. Gimnazista koromban Hendrix-emlékzenekar teltházán voltam itt tán kétszer is, első rockkoncertélményeim lehettek. Beállt Deák Bill is egyszer. Meghalt a rockzene azóta végleg Magyarországon... Haj-haj. Füli visszatért dumáltunk kicsit a jazz zenéről. Most hoz sütit. Megjön Attila, az ifjú apa. A rendkívüli időket jelzi, hogy gyalog van, mert ivott. Ízléssel, de mégiscsak áradozva meséli, hogyan pelenkáztak, s öltöztették rossz sorrendben rugdalózóba a gyermek végtagjait annak minden panasszava nélkül, merthogy Benedek olyan jó gyerek, hogy nem sír. Ha éhes, szájába veszi öklét. Vannak még csodák, jöttek emberek origo koncertre. Vagy 8-an. Láttak minket az E-klubban, s már januárban is majdnem eljöttek ide, most meg fizettek is. Sikerül a büfét is kinyittatni, s fél tízkor, miután Füli Wi-s barátai is megérkeztek, nekilátunk, s adunk egy egészen dögös koncertet dob nélkül, hármasban. A közönségnek is tetszik, utólag is gratulálnak, s elképzelhetőnek látják, hogy be lehetne járatni ezt a helyet, mint origo klub. Kissé rövidelték a programot. Igazság szerint nem tudtunk volna tovább játszani, mert leégett az erősítőnk, s révén az egyik hangfal is. Mindkettő a Füliék boltjának tulajdona. Füli kicsit káromkoda. Még szerencse, hogy koncert pozitívumai jókedvre derítették, s így vidáman pakoltunk vissza az utca másik oldalára. Attila sietett elérni a metrót, engem Csaba, a koncert felétől szintén jelen lévő Ritával hazafuvaroztak, Rita horrorikus tanári élményekről mesélt.