1995 Október 18. Szerda

Délre csakugyan odaérek a bolthoz, sikerül parkolni is. Benkei már ott van, Tóthért viszont ki kell menni, mert nem akarja a Somogyiban hagyni a kocsiját. (mi lett volna, ha bejön metróval?). Elindulunk, átvágjuk magunkat a Dohány, stb. utcán egész a Bajcsyig, s onnan megyünk ki a Vácin Tóthékhoz. Füli máris érzi a különbséget a 120-as és a 105-ös skoda közt. A Dráva vonalában Füli pánikba esik -és sűrűn szidja Tóthot- mert nem találja a dorombokat. Leállunk, hogy visszamenjen értük metróval, de a csomagtartóban megleli. Majdnem egy, mire az Erdősorba érünk, Éva is ott van, együtt indulunk wc-zések után, majd lefordulunk a kispolák mögül, s irány az M3-mas. Százhuszas tempóban sietünk, mindenki elismerő megjegyzéseket tesz a kocsira. Megállunk egyszer, Attila és Tamás sert vesz, én is alkoholmenetest, aztán tovább. Letérünk Füzesabony fele, igen kellemesen gyér a forgalom, alig kell előzni, s nem nehéz, ritka a szembejövő. Áthajtunk egy jelentéktelen kis hídon, majd Füliéknek eszébe jut, hogy ez a híres kilenclyukú. Nosza megállunk, megnézzük, Attila és Tamás pisil. Kiderül, Attila nem figyelt, és csak most értette meg, ez a kilenc lyukú híd. Nosza, megnézi, most már ennek fényében. Még nem látta ő sem. Szép, szép. Négy körül elérjük Debrecent, nem tesz ránk különösebb benyomást, Tóthékat Miskolcra emlékezteti. Legalább ötször érdeklődünk az egyetem helye felől, míg végre a megfelelő irányba tévedünk. A Skoda leállogat a pirosoknál, kicsit unja már a strapát. Majdnem fellökök egy nőcit, de az annyira fel van háborodva, hogy kiöltöm rá a nyelvem. Utoljára az egyetem mellett kérdezősködünk az egyetem felől, így végre egyértelmű választ kapunk. Az épület felettébb tekintélyes, jókora palota, grandiózus bejárattal, igen szép állapotban az egész. A bejáratnál áll egy zöld pólós srác, aki láthatóan figyel minket, s valóban, ő a ránk váró szervező. Mint kiderült, lerítt rólunk, hogy mi vagyunk azok, mert csak mi jöttünk égő lámpával, tehát más városból. Bepakolunk, a szervező igen szimpatikus, hozott dobcuccot, bőven túlméretezve igényeinkhez képest. Felliftezünk a másodikra, ahol egy hatalmas, boltíves belcsarnokba lépünk, melynek egyik fele terasz jellegű társalgó, a másik kétszinttel mélyebbre süllyedő nagy átrium. A terasz-társalgón elhelyezett színpadon fogunk játszani. Van büfé, szerte viszonylag sokan üldögélnek beszélgetve, cigizve, italozva, esetleg jegyzetek fölé hajolva. Mennyivel kellemesebb ez, mint a BTK nyomorult két büféje! De vajon mindig árulnak sört és bort is? Ledöntök egy sört én is, de aztán úgy döntünk, Fülivel fogunk visszafelé vezetni ketten, így Attila ihat. Elég gyorsan haladunk a beállással, de közben kiderül, valaki valamit félreértett, ötkor kellett volna kezdenünk, s négyre leérnünk. Hatkor elvileg Hamlet-film vetítés veszi kezdetét, ami nem nagyon csúszhat, mert vissza kell vinniük a projektort. No mindegy, finally háromnegyed hatkor játszani kezdünk. A tér, mint azt előre megjósolták, igencsak visszhangzik, de a legtöbb számot azért kordában tudjuk tartani. A közönség viszonylag figyelmes, nem apad, bár nem is csődül. Hatkor a háttérben a Hamletfilm zenéje is beúszik, de elég jól el tudjuk nyomni, a Zeffirelli imádók feltételezhető örömére... Utólag halljuk, fel is jöttek, követelve lehalkításunkat, de szervezőnk rövid úton leszerelte őket. (egyébként az ismeretség onnan, hogy szintén zenél, erősítőit Fülinél reparáltatja) Sikerrel befejezzük a programot, s kapunk tapsot is. S mi több, négy leányzó hozzánk gyűrűzik, s vesznek 3 db. kazettát! A borítót sajna elfeledtük végül kivágni, így papírostul adjuk a kazetta mellé, legyen benne valami selfmade, de még dedikálnunk is kell az egyiket. Füli 300 t-t kér darabjáért, igazán jutányos egy ilyen, már-már muzeális értékkel bíró (még mindig a 93-as Almássy téri) felvételért... Tóth Miskolcról ismerős volt ottani sporttársnője van még társaságunkban egy ideig, aztán a szervező kérdi tréfásan, nem lenne e kedvünk még egy koncertet adni, mert a saját szervezésében működő Sportcsarnok Klubban elmaradt a LGT emlékzenekar koncertje. El is mennek Fülivel megnézni, de azzal jönnek vissza, hogy kevesen vannak, s valószínűleg azok is hazamennének. Inkább valami egyetemista törzshelyre szeretnénk beülni, ha van ilyen, de vendéglátóink elég rezignáltak városukkal kapcsolatban. Mindenesetre bepakolunk, s Füli sofőrködésével követjük vendéglátónk Pólóját az Egyetem Presszóhoz, ami kb. annyira egyetemisták törzshelye, mint pesti névrokona, legalábbis ilyen korai órán (fél kilenc van). Tóthék játszanak egyet az autóversenyes gépen, aztán továbbmegyünk a Sportcsarnok irányában. Megállunk, mert ismerősre akad a szervező, kiderül, Füli is ismeri, valami zenész ifjú, akinek antikbútor áruháza van, és éppen próba után száll be 300-as mercijébe. Megyünk tovább, megállunk a szervezőnknél, lám, itt is milyen szép panelházak vannak, s míg ő megsétáltatja vizsláját, Tóth és Tamás bedob egy felest, meg egy-egy sert(legalább), mi meg meglátogatunk egy nonstop közértet, csokit veszünk, hja, driveordrink. Tóthék elég lassan, de előkerülnek, már elég jó hangulatban, Tamás a kocsiból hívja kissé botorkáló nyelvvel Edinát. Megérkezünk a városi sportkombináthoz, melynek előterét alakították át klubbá. A közönség főleg tinikből áll, biliárdoznak, bömböl a piramis, meg egyéb klasszikusok. Leülünk kicsit, egy lány jön, lehet fogadást kötni a FTC-Reál Madrid épp folyamatban lévő meccsére, Fülivel 3:1-es vereségre tippelünk. Tóthéknak némi ivás után kedvük támad játszani még egy koncertet, de nekem nem. Ebből némi feszültség támad, az ittas Tóth ilyenkor szokásos kategorikusságával közli, hogy nincs visszaút, a többség koncertezni akar, nekem nincs szavam. Nekem pont ez kell, hogy megmakacsoljam magam, s jelzem, akkor nélkülem, Tóth ezen kiakad, és már ott tart, hogy akkor ő kilép a zenekarból. Egy külső személy kell, hogy meggyőzzön, s erre a szervező alkalmas, ő is kapacitál, így már igent mondok. Végülis a fő bajom az volt, hogy senki sem kért minket itt játszani, eladdig a srác is csak bólintott, hogy nincs akadálya, legfeljebb nem fog tetszeni a népnek. No de ha kérik... Tóth is odajön, értesülve beleegyezésem, és egy ideig még marjuk egymást, nem képes ilyenkor elfogadni más gondolkodását, de hát mentségére szóljon az alkohol. Egyébiránt nem tudom miért illik az Origohoz jobban a többségi döntéskényszer az egyhangú döntések kizárólagosságánál.
Hosszasan üldögélünk még a "vitánk" közben befutott exmiskolci csoporttársnő társaságában, akit Tóth folyton nyaggat, hogy csődítsen ide valahogy egyetemista fiatalokat, főleg lányokat, közönségnek, aztán színpadra állunk, immár másodszor Debrecenben. Ekkorra már túltettem magam ellenérzéseimen, s képes vagyok örülni annak, hogy régen nem szólt ilyen jól a Szent Antal. A koncert sokkal jobb, mint az egyetemi, egy két szám kivételével közel a maximumot hozzuk ki magunkból. Benkei éppen ideális mértékben bizonyul részegnek, hogy bravúros ritmusokat variáljon. Minden számot jutalmaz taps is, helyenként vokális ovác is. A szervező nagy tetszését fejezi ki. A szólóval zárunk, ami nem a legszerencsésebb, mert nem igazán jön össze, de sebaj, már mindenki elég fáradt.
Tóthék isznak még, és eléggé berúgnak mostmár, Benkei még kétségbeesett sietséggel megpróbál eljutni valameddig egy leánnyal, de nem jut el semeddig. Beülünk a kocsiba, s hazaindulunk, elbúcsúzva a további fellépéseket tervező szervezőtől és társaságától. Füli vezet, mostmár jó kilencvenes tempóval is megelégedve, a hámból kirúgottak hátul peepshowba akarnak menni, illetve Benkei folyvást útmenti kurvákat keres, de nem lát egyet sem. Aztán már nem is láthat, mert Attilával egymásraborulva mély álomba szender. Tankolunk, 98-ast, mert Füli szerint abból kevesebbet fogyaszt a kocsi, és jobb a motornak, így még olcsóbb is, mint a 92-es. Leállunk kettőkor a Somogyi Bélában, bepakoljuk a cuccot a hangszerboltba, egy részeg tata megáll, figyeli, hátha betörés tanúja lesz, de sajna nem, mi csak hozunk, s nem viszünk cuccokat... Kipakoljuk még Benkeit is, őt Füli viszi haza. Tóthot fuvarozom az Erdősorba, ő is felébred viszonylag, majd hazaindulok.

1995 Október 14. szombat

Metróval és kisföldalattival mentünk koncertünk színhelyére, ahol már ott voltak a tagok, s a Kampec állt épp be. E tevékenységet kb. kilencig folytatták, mi addig sereztünk. Megjött Éva is, Tóthék ironizáltak rajtam, hogy fogalmam sincs, mitől fulladt le a kocsim a Népligetnél. Na jó, kicsit régebbi autósok, mint én. Halászék is megjöttek, Kriszta két kollegája is el lett citálva. Negyed tízkor nekifogtunk, és adtunk egy viszonylag jó koncertet a viszonylag népes, és figyelmes közönségnek. Nem állítom, hogy elégedetlen voltam, de Benkey például nagyon, Füli közepesen. Attila élvezte. Pár számot szerintem elcsesztünk, állítólag Füli és Tamás nem hallotta jól a dolgokat. A közönségből megint jelentkezett egy alak, kérdve következő koncertidőpontunkat, persze csak a debrecenit tudtuk figyelmébe ajánlani... A lányoknak tetszett a koncert. Sokáig már nem tudtunk maradni, Éváék elvittek minket a Nagyvárad térre, onnan metróztunk haza. Szokatlan volt a szombatesti közönség a metrón. A Népligetnél szegény kis autónkra gondoltunk.

1995 Október 05. csütörtök

Este a Világ Moziban volt koncertünk, s én is autóval mentem, hogy Matolcsiékat hazavihessük, meg aztán éjfél felé visszajönni Rákosborzasztóról egyébként sem gyönyör. Hétre kellett a Somogyi Bélába menni, de jóval korábban indultam, mert még tankolni kívántam. A Hold színháza klubjában kevés, de szíves közönség, nagyszerű hangulatú hely a VILÁG végén, sajna kissé széteső zene. Kiderül, a szervező Erős Judit Ságváris, sőt táboros volt. Most meg Novák Géza Kikötős és filmestársam neje. Ők vezetik a színházat. Lehet, eljövünk ide máskor is. Matolcsi, Halászék jelen. Gázsi 5 rongy, megérte.

1995 Augusztus 22. Kedd

Fél négyre a hangszerboltba, gyalog Üllőiről a Szentkirályin, felrakom a karkötőt...
Fél ötkor már a tikkasztó betonplatzon időzünk, a Banán színpad egy parkolóra nyílik. Van söröző, iszunk sört, aztán a megérkező Tóthék alakulatával körbejárunk az elképesztő kempingben, miután Tóthtal kiíjjászkodták magukat. Nem tagadom, van egy kis hippinosztalgiám, de a szemét és a kényelmetlen körülmények kellőképpen elidegenítőek. Rengeteg színpad, étkező mindenütt, nagy dolog azért ez. Ha gimnazista lennék, biztos itt lennék, azt hiszem. Mikor visszaérünk, megjön kedvesem is. Vele is sétálunk egyet, a nagyszínpad előtt találkozunk Móricz Judittal, ígéri, jön majd. Fel is tűnik Bendegúzzal, aki nagyon helyes és értelmesen szaladgál ide-oda. Hat helyett nyolc felé kezdődik koncertünk, Matolcsiék sehol, még kimegyek hét felé is a kapu elé, de nem látszanak. Feltűnnek további ismerősök a múltból, Dringó Laca, Garai Robi. A koncert nem lenne rossz, kicsit durva, hogy a szervezők két számmal a vége előtt szólnak, be kéne fejezni fiúk... Állítólag halk volt, alig hallatszott a sörsátor előtti padokig, ahol a rokonság ült. Bezzeg utána valami elképesztően hangos banda nyűvi a szart. Nem is maradunk sokáig. Kocsibaülünk, s haza.
Matolcsiék üzenete otthon fogad: az őszinte elkeseredés és a röhögő görcs között közli Timi, hogy irtó dühösek önmagukra, de a kapuban vették észre, nincs náluk pénz. Ott toporzékoltak, próbálkoztak, hiába.

1995 Június 21. Szerda

Origo a Labirintusban. Közben nagy dolgok történtek Budapesten! Tóthék gyereket várnak. Évát mindenki körbeveszi ámulattal, s eltiltjuk a tonikivástól. Az első origókoncert, melyen az új nemzedék is jelen van, viszonylag jól sikerül. Panni és holland barátja pár perccel az utolsó szám után érkezik. Én elég fáradt, de általános vélemény szerint jó volt.

1995 Június 08. Csütörtök

Este az FMK-ban kb. 8 fő előtt játszunk, ebből kettő nem ismerős. A koncert pedig jó lenne, kivételesen jól szólnak a dolgok, pedig az efemká híresen szar akusztikájú, mint azt jól tudjuk. Stépán Gábor is jelen volt egy darabig.

1995 Május 31. szerda

Tizenegyig zuhogó esővel magyarázhatjuk a gyér népességet. A koncert viszont elég jó, a publikum ismerősebb része hangos tetszésnyilvánításokat is hallat. A debütáló Benkey alig hibázik, 1. nekifutásra igazán perfekt dobos. A gázsi 500/kopf. Meleg, nyári éj.

1995 Május 08. hétfő

Fél hétre kellett odaérnünk a Tárogató úti studióba, s pár perc késéssel meg is érkeztünk. Beálltunk a Skodával, aztán az Üzlet c. műsor öltözőjében üldögéltünk. Hétfő felé átcipekedtünk a tett helyszínére. Valami kissé nagyképű ifjú, talán operatőr, érdeklődött, miféle zenét mívelünk, milyen világítás legyen hozzá. Korbait egy székbe ültette, melynek értéke állítólag 1200000 Ft, abból a designcenterből van kölcsönkapva, ami a Király u. ban Sziámi irodájával van egy épületben, közel a Lessy stúdióhoz. Fokozta az izgalmakat, hogy Füli erősítője, a "dög" rendetlenkedni kezdett percekkel adás előtt, ki is menekültünk Tóthtal cigizni. Valahogy azért sikerált beüzemelni a masinát, s lázasan figyeltük a monitorokon az utolsó klippet az adásban. Beúszott a főcím, s ránkparancsoltak, kezdjük. Szóval a Szent Antal eleje lemaradt, s felkevertek minket, amit nem mondtak előre, no mindegy. Elég jól sikerült eljátszani, s Sziámi közénk jött üdvözölni a nézőket, majd összevissza beszélt, végül Fülit kezdte interjuvolni. Bemutatta vele a zenekart, Füli engem mint furulyás istent aposztrofált (pánt akart mondani, de nem jött a nyelvére), mire Sziámi az ígét kérte tőlem, mire én nem tudtam mit mondani, csak nagy nehezen azt, hogy én furulyás isten vagyok, így az íge is csak furulyán hangzik. Ennyi volt dicső interjúm, noha komoly szcénákat álmodtam előtte, mit, s hogyan kéne kifejteni, ha sor kerül rá netán. Sziámi még dumált pár dolgot, Fülit is zavarba hozta, aztán jöttek vendégei, akikkel egy osztfőnöki óra szellemi szintjén társalgott a toleranciáról, meg hasonló újdonságokról. Addig-addig, hogy valamely közbejátszott klipp alatt már jelezte, nem lesz idő közbülső számra, csak a végén játszhatunk. Így maradt el a Dzsamahl. A Tánc viszont jó lett a végén, sikerült befejezni is a lekeverés rémét megelőzve, duplafurulyás effektekkel. Legfeljebb pár másodperccel rövidebb lett a műsor, de ki nem sz. le. Egy világosító, meg MP egyik vendége vett kazettát is, és Sziámi is rendesen viselkedett utána. Kimentünk elszívni egy cigit, aztán pakoltunk, s jöttünk el. Előbb kipakolni Ritához, aki nem látta, de eljönni sem volt ereje hozzánk, pedig Tóth hosszan macerálta, aztán a Soroksári útra, ahol Fülimamáéknak tetszett a műsor, s végül hozzánk. A leányok felspannolva fogadtak, nagyokat nevettek rajtunk, de azért tetszett, sajnáltak Sziámi hülye kérdése miatt. Nosza, megnéztük a műsort, az elején pezsgőt bontottunk. Elég jól lett felvéve, a hangzás se volt rossz. Szép, fekete fehér színvilágba voltunk helyezve, a vilgítás érdekes lett. Megettük a spagettit, s a vendégek elégedetten távoztak.

1995 Május 04. csütörtök

Megjött Tóth, lepakkoltunk, szörnyen nehéz volt a Fender erősítő. Bepréselődtünk a Skodába, s már gurultunk is a Gyökérhez, ahol még igen kevesen voltak. Nagyon szép a hely, bevonultunk a koncert terembe, s felszereltünk, ittunk hosszúlépést Attilával. A felszerelés jól szólt, s szállingózni kezdtek a vacsorázók a másik terembe. Megjöttek a lányok, s szintén az étterembe ültek enni valamit. Később Körcsönyei Zsolték jöttek, nem csoda, pár lépésre laknak. Rita nem jött, gyengélkedett, Benkeyék sem, s kicsit kezdtünk elbizonytalanodni. Az étteremben már telt a ház, de senki nem jött át, csak egyszer egy társaság, de ők is csak addig, míg megürült egy asztal. Summa summarum, megint rokonaink előtt játszottunk. Két szám után bejött és maradt két fiú, akikről utólag kiderült, hogy Füli hívta őket, meg időnként beült egy horvát srác, aki utána kazettát kért, meg címet adott. Valahol Zágráb környékén lakik, majd szervez koncertet. Bizonyára... A zene nem volt rossz, halkan játszottunk, mindent hallottunk, tudtunk jobban egymásra figyelni. Csak hát.... végülis próbának nem volt rossz. Felpakoltunk, s Füliék kedvesek voltak, hazavittek minket.

1995 Április 30. Vasárnap

Tízre mentem Fülihez, éppen reggeliztek. Ám a hangulat nem volt tökéletes, tudniilik az FMK telefonált, miszerint már csak a diszkósok szerelik le a cuccokat. Még visszaszólnak, hogy akkor most mi legyen. No, Füli pedig állította, hogy rengetegen maradnak reggelig... Úgy látszik, ma csak egy koncertet adunk, este. Boszankodtunk, ittunk kávét. Közben megjött Tóth is, szintén káromkodot egyet. Éva csinál szitázással Origó pólót, lehet adni fehér t-shirteket, ám nekem azt hiszem egy szál sincs, ami még érdemes lenne erre a célra. Fröccsöztünk, aztán becsületére legyen mondva, tényleg jelentkezett ismét az FMK, immár végleg lemondani szabadkozva az előadást. Bíztattuk Fülit a háttérből, hogy legalább egy bazmeget eresszen meg. (Nem tette) Értesítve lettek Benkeyék is, akik így odajöttek a Soroksárira. Kicsit együtt voltam velük, aztán ígéretemhez híven hazamentem Beához. Együtt lehettünk ötig, ettünk, sétáltunk, egy kicsit még aludtam is, aztán készülődni kezdtem, közben rájöttem, hogy felesleges Fülihez átmennem, hiszen csak egy erősítőt hoznak, inkább egyenesen a Népligetbe megyek. Bea kilencre ígérte magát, addig még szótárazott, meg fordítgatott Hodrovát. Ajánlottam neki, hogy beszéljen Halászékkal, találkozzanak, ki tudja, mekkora hely ez az E klub, legalább ők találják meg egymást. Hatra ott voltam a helyszínen. Már vadul lőtték be a dobokat, jobbnak láttam kint maradni, várni a Skodát, egy lépcsőn ülve. Nemsokára meg is jöttek, s bevittük az erősítőt, meg a piros kuffert. Ők együtt töltötték a napot, Éva is csatlakozott, voltak valahol serezni is. Elég nagy, kör alakú teremben volt a színpad, ott voltak már mindenféle zenekartagok, egy részeg vhk gitáros, Ipacs, meg a Fuschia's Fall pirosra lakkozott körmű, angol gitárosa is, aki tört magyarsággal hívta megbeszélésre Fülit, de minden rendben volt, mi játszunk másodiknak, a nagyszinpadon, igaz, csak fél órát, míg ők egy folyosóhajlatban kiképzett teremben előbb, egy órát. Körbenéztünk a nagytermet körülívelő folyosórendszeren, mely izgalmasan volt kialakítva, itt ott kiöblösödve az említett kisszinpaddá, vagy büfévé, vagy biliárdteremmé. Három büfé is volt, de még mind zárva, így Tóthtal elmentünk a trolivégállomnáshoz, s vettünk 65 Ft/ü 3 Ászokat. Benkeyékkel iszogattuk, közben Füli a színpadon ténykedett, majd lassan mi is beálltunk, előbb egyenként, gitár, doromb, furulya, majd épp mikor megjött Zoli, a dobbal is megnézhettük magunkat együtt. Eleinte nem hallottuk magunkat valami jól, s nyugtalanított , hogy a kontrollba elért a furulya a gerjedéshatárig, de aztán Füli halkított magán picit, s így már viszonylag hallottam magam. Benkeyék szerint a végén már nagyon állat volt kívülről. Ipacs jogos tanácsokat adott, főleg a tempó kapcsán, hogy vigyázzunk, mert többnyire határán vagyunk, hogy unalmassá lassuljon a zene. Túl gyors se jó, de legyen feszes, és akkor nagyon izgalmas lehet amit csinálunk. Írtunk vendéglistát, ez nagy hely, nagyobb vonalú, így fejenként 2 főt lehet írni, felírtam Halászékat is. A szervezők csak a VHK 27 fős vendéglistáján csóválták fejüket. Kaptunk Stage Pass-t is. Kiültünk a büfébe, mert kezdetét vette a VHK végeláthatatlan és jobbára fülsiketítő beállása. (addig egy páholyszerű asztalt foglaltunk el a nagyteremben) Bárszékeken ücsörögtünk, s az időközben kinyitott büfében is vettünk sört. Lassan gyülekezni kezdett a nép, a friss levegőn sétáló Zolit csak úgy engedték be, hogy felragasztotta fekete mellényére a virítóan narancs stage passt.. Füli el-eltűnt a nagyteremből még kizárt, folyosón sűrűsödő tömegben, megnézni, hol áll a VHK. Egyszer azzal jött vissza, hogy most jött meg Sonus, a basszista, kicsit későn ébredt, a zenekar már beállt rá, hogy basszus nélkül fog játszani. Végre nyomatni kezdett kilenc után a Fuschia's Fall, valami igencsak Nirvána utánérzés jellegű zenét. Tíz előtt lementünk az öltözőbe, -mert már ilyenünk is volt,- hogy kicsit kimenjen a fülünkből. Izgatottak voltunk, mi tagadás, ennyi ember előtt utoljára a VHK előtt játszottunk... A sorrend már megvolt, hat szám kerül előadásra. Elvileg a VHK-nak 11-kor el kell kezdenie játszani, így nekünk háromnegyedre végeznünk kell, de már elmult negyed is, a Fall meg még mindig játszott. Közben viszont kinyitották a nagyterem ajtajait, s beáramlott a nép. Dire Straits ment aláfestésnek... Mi a sötét színpad sarkában üldögéltünk, várva a startjelre, időnként kiverekedtük magunkat vécére. "Előzenekarunk" koncertje csak fél után ért véget, de a rendezők szavatolták, hogy félórát játszhatunk. Végre abbahagyták hát, s a terem megtelt. Kedveseink annál a páholyasztalnál ütöttek tábort, ahol mi is érkezésünkkor. Kigyultak a fények, s kivonultunk helyünkre. Tóth röviden utalt a nyomdahibára, hogy az Origo következik, nem az Oregon, aztán elkezdtük a Szt.Antalt. Meglepetésemre jól hallottam magamat, s bár nagyon meleg lett a reflektoroktól, koncentrálni tudtam mindenre. Így voltak ezzel a többiek is. A koncert jól sikerült. Energikusan, összefogottan játszottunk, sok jó fokozás improvizálódott, viszonylag ügyes lezárásokkal, átlagosnál kevesebb ritmusbizonytalansággal. A váltakozó színű fényekben úszva tényleg jó volt a színpadon. A számok után volt taps is, a VHK közönség viszonylag komoly nyitottságát jelezve. Még mintha táncoltak is volna egyesek a Keresztes alatt. A Monotonnal zártunk, a dudaszó, ami általában erősebb, mint a furulya hangja, most nem volt elég átütő, lehet, levett belőle a keverő, ragaszkodva az arányokhoz, legközelebb majd szólni kell. Többen is a szinpad széléhez jöttek a végén, lányok érdeklődtek, van e cédénk, kazettánk. Mondtam, lusták vagyunk. Tóth bemondta a Gyökért, mint következő koncertet. Összepakoltunk, majd kimentem Beáékhoz. Dícsérték a produkciót, egybehangzóan. Halászék, sőt, meglepetésre Korbai és Timije is meg akarták nézni a VHK-t, Beának is kedve volt hozzá, Évának mehetnékje volt. Halász kilenc éve volt VHK-n, s emlékezett, hogy akkor kukoricával és paradicsommal dobálták a közönséget. Éva és Tóth Benkeyékkel és Ritával kimentek, el is búcsúztunk, de amikor két iszonyú hangos és érdektelen szám után Beával mi is kimenekültünk, még ott találtuk őket, mert Fülit várták, aki a pénzünk után futott. Nemsokára utolérte, 5000 volt négyünknek, szét is lett osztva. Tóthék után kimentünk a szabadba mi is, aztán Korbaiék tűntek fel, Timi akarta látni a VHK-t, mint kiderült, de fél szám után már nem, viszont Zoli ragaszkodott hozzá, hogy akkor már 4-5 számot igenis várjanak meg, majd engedett 3 és félig, tovább ő sem bírta.