2000 11. 18.

Supersonic Technikum

2000 11. 18.

ENTER Fesztivál, Székesfehérvár

"2000 őszén hirdettük meg először az enter fesztivált. Bemutatkozási lehetőséget kívántunk biztosítani az egyre nagyobb számban otthon számítógépen dolgozó alkotóknak.
Akkor 21 zenei és 5 vizuális művész produkcióját mutattuk be.
Fellépett a Cematurbo, HDT Lowtech, Gabor Deutsch és Miraque, Minimalisten, Pákozdi
Attila, Raven, Styx, Terra Rossa, Trend és XRC a zenei oldalon.
Látványban a Magyar Képzőnűvészeti Egyetem Intermédia szakos hallgatói mutatkoztak be
filmjeikkel. A falakon Arany Gold Zoltán óriásxeroxai voltak láthatóak.
A látványt a színpad köré számítógép alkatrészekből épített installáció szinesítette." forrás: www.mehkasaula.hu"

2000 10. 28.

Supersonic Technikum

2000 07. 08.

Supersonic Technikum

2000 07. 01.

Supersonic Technikum

2000 04. 26.

Subwoofer netRádió
A Cematurbo második fellépése a Subwoofer nettévében vegyesen sikerül, a fiúk kicsit széteső és ötlettelen -szerintük kisérletező- zenét produkálnak, úgyhogy én is megbicsklok jópárszor. Viszomnt előtte-utána lehet playstationos öldöklős játékot (Die Hard ihletésű) játszani, vagyis egy ménykű nagy mordállyal lövöldözni a képernyőre, lehetőleg mindenkit szétlőve a reptéren. A túszokat, recepciós kisasszonyt, rendőröket nem kéne lelőni, de NEM jár semmiféle pontlevonás azért, ha mégis... (csak valami röpke "woah" jellegű felirat jelenik meg a képernyőn).

2000 04. 08.

Supersonic Technikum

2000 02. 12.

Supersonic Technikum









Bernáthy is jelen van, bár nincs elragadtatva a furulyától. Elég sokan vannak, táncolnak is, szokás szerint vannak elégedett sikolyok közben. Füliék szerint most volt a legjobb a furulya, Andrea is megerősíti, hogy egyre jobban belesimul. Én mindenesetre teljesen kidöglöttem, még az ajkaim is elzsibbadtak. Kőváryékhoz cuccolás vissza, Andrea is bejön az erősen kanszagú szobába (na jó, főleg cigiszag), Kővári hoz fánkot és narancsszörpöt. Már négyre hazaérek.

2000 02. 07.

Subwoofer netRádió

1999 11. 20.

Cematurbo a Supersonic Technikumban
este cematurbo koncert, hétre megyek Kőváriéhoz, nyolc felé indulunk, az utak jegesek, főleg a kipakolásnál ijesztő a drága masinákkal egyensúlyozni a korcsolyajárdákon. Beának is telefonálok, hogy szerencsésen megérkeztünk. (Igaz, némi kerülővel, mert Kőváry mellettem navigált, és végül mégis korainak találta a margit hídi feljárót a rakpartról, így a szigetig kellett mennünk, s onnan vissza.) Hosszadalmas beszerelés a kissé átalakított nagyteremben, a dj pult középre került és rettentő keskeny lett, alig fér el két ember egymás mögött állva. Elég unalmas a dolog, hiszen semmit sem tudok segíteni. Meginnék egy sört, de még nem tud visszaadni a megjelent büfés. Végül Füli kisegít. Lassan szállingóznak emberek, először a társfellépő lemezjátszós dj, alig fér el 3 lemezjátszója a mi felszerelésünk mellett. Lehet vagy húsz éves maximum. Nem nagyon bízok benne, de mikor már játszik a dj, és megadóan tűrjük, narancsléval ülve az industriális padszerkezeteket enyhítő homokzsákokon, hátunkat a hideg pincefalnak vetve, egyszercsak megjön a Benkei meg Tóth. Nagyon örülök, sikerül csendesebb társalgóba vonulnunk, és társalognunk. Megjelenik Bátori is, majd látható a lány is, akivel Füli egy napja fut (vele volt már zeneakadémián is), elég csinos, minden eddigi ismert barátnőjénél szabályosabb szépségű, magas, jóalakú lány -csoprttársa volt a "managerképzőn". Sok nem derül ki róla, mert annyira azért ez a hely sem csöndes. Telik múlik az idő, végül egy órára befixálódik a liveact kezdete, és fél kettő előtt valóban át is vesszük a zenedumdum gomolyítását. Nem hallom magam eléggé, de a koncert hármnegyedében viszonylag feltalálom magam. A közönség táncol, más visszajelzés se közben, se utána. (Kb 50-80) ember lehet, nem sok.
Utólag csak az ismerősök véleményére számíthatunk, de Tóthék, Füli barátnője időközben elment. Nagyjából 3-kor fejeztük be, Bátori szerint nem volt eléggé kisérleti, egy másik szerint nem volt eléggé megkomponált, összetett. Füliék elismerik, hogy megfeledkeztek a tempó finom fokozásáról. A rettenetes összepakolás után (miközben egy dj-t kell kerülgetnünk a pulton, majdnem leverem az összes hülye lemezét), elautózunk Erzsébetrre. Kicsit elfáradok valóban, mire hazaautózok. Talán fél öt lehet. Vagy fél hat?