1994 november 06

Viking Klub
A Lessy stúdióba, Füli új munkahelyére már az új hangszertokban vittem furulyáimat. Füli gyorsan összeszedelőzködött, aztán elindultunk megkeresni a Vikingeket. A Kerekes u. 44-et kutattuk, minthogy én ezt a címet néztem ki az Arany oldalakból, s minden plakátunkra ezt írtam. Rögtön észrevettem, hogy egészen közel járunk egy ismerősünk lakásához, viszont a Kerekes utca a harminc valahányas szám után, se szó se beszéd, véget ért. Füli a 13-as számra emlékezett, de ott se volt semmi, viszont felismerte a helyet a hatos szám alatt, bár egy betű felirat nem hirdette, hogy ott van. Tetemes mennyiségű szemét, kb. három alkalmazott és egy jó nagy terem+színpad fogadott. Felcígöltük a cuccot a dobogóra, aztán Tóth megpróbált telefonálni Évának, hogy közölje, ne a 44-es számot keresse ha jön, és egyáltalán, hol van ez a hely. A telefon persze rossz volt, így kimentünk az utcára, és a télire fordult hidegben dideregve kivártuk, amíg befejezi egy lány a telefonálást. Lassan kinyitott a büfé, és sört ittunk. Érkezett egy vendég, Korbai barátja, kicsit túláradóan közvetlen ürge, más híján vele társalogtunk, Füli és Tóth gimnázium végi csapongó életük epizódjait idézte, aztán Korbai is befutott hét vonalában. Elmondta, hogy a barátja öt év óta ügynöki hálózatban dolgozik éjt nappallá téve, már ötezren vannak alatta és havi kétszázat keres. Ennyit közvetlensége hátteréül... Elkezdhettünk beállni, és nagy megkönnyebbülésünkre meglepően jól szólt minden. Csak közönség nem jött. Egyáltalán. A lányok is befutottak, Beával elindultunk Szabináékhoz, (kb 500 m), hátha növelhetjük a nézőszámot. Szabináék kicsit kínosan érezték magukat, ui. másnap korán kelnek, és láthatóan lefekvésre készültek. Ittunk hát egy pohár minőségi Cherry Brandyt, aztán elbúcsúztunk. Visszamentünk, aztán felmentünk a színpadra, és most először sorrend nélkül nekiláttunk játszani. Elég jó volt. Tízig húztuk, és jó hangulatban befejeztük. Elköszöntünk a személyzettől, s hazamentünk.