1994 November 29. KEDD

Janis Pub
Beszéltem Fülivel, csak azt akartam megtudni, nála vannak a furulyáim, ehelyett szegény lelombozva közölte, hogy mára virradóan ismeretlen tettesek kirabolták a Lessy studiót, elvittek minden hangszert, köztük az ő hosszas spórolás után megvett Framusát, meg régi Rickenbacker basszusát, melyet most a Nándi akart eladatni általuk. Meg volt rendülve, hallhatóan. Azért este vár Tóthtal együtt hétre.
Hétre mentem a megürült zeneboltba, Füli még most is hatása alatt állt a történteknek, nemsokára Tóth is beállított. Elrágódtunk a témán, gyanusított van, biztos, hogy nem a környékbeliek voltak, erre utal, hogy elég sok készpénz volt, de nem vitték el, s csak a szinte eladhatatlan, régi, márkás gitárokat fújták meg, a gyáriszám nélküli, de szintén értékes pedálokat, meg egy hetvenezres hegedűt is otthagytak. Mentünk hát, a Janis Pubba. A Janis Pub rendkívül dúsan, s maga nemében meglepően ízlésesen berendezett, igazi Pub a Királyi Pál utcában, nagy pincehelységgel, melyben fakorláttal elkerített kis színpad várt ránk. Volt a mennyezeten egy legalább hét-nyolc méteres kenu, rengeteg apró, a hatvanas éveket idéző tárgy, faborítás, Janis Joplin képek, meg minden. Guiness, Holsten, Pilsner Urquell, ez utóbbiból egy pohár 110. Szóval nem nekünk találták ki. Érkezésünkkor épp egy Alfa Spiderből szálltak ki vendégek. Tóthtal kezdtünk a beszerelésnek, mert Füli visszament tápegységért. Közben nekiláttam összeírni egy hármas felbontásu koncertprogramot, melynek részei egyenként félórásak. Ez volt a kívánalom. Kiderült, hogy egy sörre vendégek vagyunk, ezzel éltünk is. Tóth továbbra sem cig., szerintem azért, mert követik az Optimális Családtervezési Modellt... Füli visszaért a táppal, de az rögtön tönkrement, s vele együtt a visszhangom is csak elemről vált működtethetővé. Tóth elemér, közben Füli rájött, hogy pont olyan elem van a hangolójában, megnéztük, a visszhang tényleg működött. Tóth Beával érkezett, no meg elemmel. Közelgett a kilenc óra, s pár perccel később eljátszottuk az első blokkot. A siker nem volt különösebb, mi legalábbis úgyéreztük, inkább zavarjuk a beszélgetőket. Félórás szünetekkel követték egymást a fellépések, ami nagyon furcsa volt, szinte nem tudtunk belelendülni. Egyébként is visszafogottabbá tett, hogy nem volt dob, s a szerepünk is inkább szalonzenekari volt. Minden tisztán hallatszott a kis hangerő miatt, így a hibáimat is sokkal jobban hallottam, igaz, ez valószínüleg csak engem zavart. Az első szünetben jött egy kicsit egzaltált lány, a szervező, s aztán hallgatta a többi blokkot. Tetszett neki, menedzsel zenekarokat különböző helyekre, Füli beszélt vele, állítólag megnézne minket dobossal is. A fogadtatás egyébként elfogadóan passzív volt, a beszélgetni akarók arrébb vonultak, amikor belekezdtünk, s visszatértek, mikor abbahagytuk. Végül adtunk egy negyedik blokkot is, hogy meglegyen a zene éjfélig. A szervező lány, és asztaltársasága tapsolt. Füli felmarta a pénzt, némileg durva volt, hogy több, mint 700 Ft-t vontak le fogyasztásként, pedig a tiszteletsörökön kívül egy sört, egy juicét meg egy ásványvizet ittunk csak... Ezúttal Tóth volt kedves hazafuvarozni.